Amikor elindult a blog, kapott egy család fülecskét. Úgy éreztem akkor, hogy szeretnék olyasmiről is írni, ami az anyaságról szól. Vagy olyan dolgokról, mely a gyermek-szülő kapcsolatában szerintem fontos. Egyrészt azért, mert mindez ugyanannyira hozzátartozik a Meseruha világához. Inspirálja a tervezést :) No meg közelebb hoz.

Először tehát ez a cím jutott eszembe. Mikor azon jár a fejem, hogy az odafigyelést, a családot, a gyermek-szülő kapcsolatát, azt a leírhatatlan kapocst, hogyan tudod képbe formálni, megjeleníteni, akkor természetes, hogy a mindennapokon is rengeteget jár a fejem.

Nekem mit jelent az odafigyelés?

Olvastam egy érdekes cikket, hogy készítettek egy kutatást 13-14 éves gyermekeket megkérdezve arról, hogy szeretik-e őket a szüleik. És a válaszolók 70%-a azt írta, hogy úgy érzi legalább az egyik szülője nem szereti. Brutálisnak tűnik! Vajon én hogyan fejezem ki a szeretetem a gyermekeim felé? Nem elég csak bent érezni, vajon ki tudom fejezni nekik, amennyire szeretném?

Abban hiszek, hogy mindig szánni tudjak elég időt arra, hogy feléjük forduljak rájuk figyelve. Hogy a szemükbe nézzek, és figyeljek. Ezt hoztam otthonról, hogy a tekintet mindig segít :) Nem mindig lesz hatása a szavaknak, a fejmosásnak (sőt nekem rosszabbul esik, jobban fáraszt, stb), míg egy gyermek úgyis megérzi, tudja a tekintetünkből, ha rosszat csinált. Sőt! Sokszor úgy érzem, amikor csak szavakat kap tekintet nélkül, egyre kevesebb hatása van, de még dacosabbá is válhat. Hisz ezzel is a figyelmet próbálja felhívni. Míg egy rosszalló, de valóban szemkontaktust teremtő pillantás kevesebb szóval, őt is megkérdezve, egyből hat szinte vita nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ha rossz fát tett a tűzre azonnal látszik a tekintetében, mindig :) És tudja, hogy tudom, huncutul elmosolyodik és beszélni kezd róla. :)

Ez tehát egy kapu, mely bármennyire egyszerűnek hangzik, mégis rengeteg odafigyeléssel jár. Összekapcsol hídként két embert és a neveléstől, a szeretetig, a rosszallástól a pozitív légkörig, bizalmat és mosolyt tud teremteni, mely szerintem kell, hogy szeretve érezzük magunkat. Ő is! Neki is!:) De tényleg nehéz, vagy ezzel lehet egyedül vagyok:).

Kíváncsi lennék, kinél mi jelenti az odafigyelést. Hogy teremted meg az a légkört, hogy szeretve érezze magát? Mi jelképezi neked az odafigyelést, a szülői szeretetet, tehát akár mivel ábrázolnád?

:)